„Mindig minden mozog” – a taijiquan és a pszichoterápia metszéspontjai

Előadásomban, elsősorban a saját tapasztalataimra alapozva, azt szeretném bemutatni, hogy a tradicionális taijiquan gyakorlása és a pszichoterápiás munka során létrejövő szomatikus és intrapszichés, továbbá interperszonális mozgások között párhuzam vonható. Ezek a hasonlóságok elsősorban a testi és lélektani mozgások formai karakterisztikáját érintik, ily módon a vitalitás affektusok világa felé nyithatnak utakat. A taijiquan a terapeuta saját, implicit személyiségfunkcióit, fejlesztő, célirányos, mozgásban történő mindfulness módszernek tekinthető azzal a speciális lehetőséggel, hogy a gyakorló reaktivitását is nagymértékben fejleszti. A taijiquan gyakorlás ily módon két szempontból is hasznos lehet: egyrészt a terapeuta implicit kapcsolati tudásába, mentalizációs képességeibe ágyazott gyógyító potenciálját növelheti vele, amely terület a hagyományos képzési formákkal csak töredékesen érhető el. Másrészt a terapeuta az őt folyamatosan érő, a kapcsolati dinamikából eredő megterhelését semlegesítheti. Ez annál is fontosabb, mert az aspecifikus, nem a terápiás munka tartalmi vonatkozásaiból származó kapcsolati terhelés jelentős distresszt jelent, amely akár pszichoszomatikus betegségek előszobája lehet.

MMTE, 2018